Hírek

Ovarialis hyperstimulációs szindróma

  Az asszisztált reprodukciós kezelések egyik legsúlyosabb, potenciálisan életveszélyes szövődménye az ovariális hyperstimulációs szindróma (OHSS).
A beadott petefészek stimulációhoz használt külső hormonbevitelre, a szervezet felfokozott reakcióval válaszol és a petefészkek lutein-cisztás átalakulását váltja ki.

 

 

  Az OHSS egy az egész szervezetet érintő betegség, melynek kialakulásáért a kiáramló vazoaktív anyagok, citokinek a felelősek.
Bár a kórkép pontos mechanizmusa nem ismert, tény, hogy fokozott érpermeabilitással (éráteresztő képesség) és trombocita aktivációval jár.
Kialakulásában részt vesz a renin-angitoenzin rendszer, citokinek, vascular endothelial growth factor (VEGF), mely utóbbinak egyre több szerepet tulajdonítanak.

Hajlamosító tényezői: fiatal életkor (35 év alatti), vékony testalkat (alacsony BMI), policisztás ovárium szindróma, spontán ciklusban három vagy több folliculus, vagy ha az anamnézisben már előfordult a betegség.

Fenyegető tünetként kell értékelni a stimuláció alatti magas folliculus számot (>20), a magas petesejt számot (>30), a gyorsan emelkedő szérum ösztradiol szintet, és a szubjektív panaszokat (például alhasi diszkomfort és feszítő érzés, hányinger, hányás, hasmenés).
Gyakorisága: IVF-ciklusok számát tekintve 3-8%. A súlyos OHSS előfordulása 1% alatti.

A klinikai kép az enyhe hasi diszkomforttól „felpuffadság” érzéstől, a lebocsátást igénylő ascitesen (hasüregben található folyadék) át az intenzív osztályos ellátást igénylő veseelégtelenségig sokféle lehet. Enyhe, közepes és súlyos kategóriába sorolható.

A tünetek súlyossága alapján történő stádium beosztás a beteg kezelését is meghatározza, de miután a tünetek időről időre változhatnak, a terápiás stratégiát ennek megfelelően kell módosítani.
Mindenképpen a kezelőorvosnak jelezni kell a panaszok meglétét és vigyázni kell a fájdalomcsillapítók alkalmazásával, mert elfedhetik a tüneteket.

A terápia alapja az intravénás folyadékpótlás, szükség esetén az alacsony-dózisú dopamin terápia, illetve a súlyos szövődmény elkerülése érdekében végzett tromboprofilaxis, intézeti ellátás keretében.
A megelőzés alapja az egyénre szabott stimuláció (minimális gonadotropin, GnRH antagonista protokoll, hCG dózis csökkentése). A tünetek súlyosságát csökkenti továbbá az alacsony-dózisú aspirin adása, a késleltetett embrió-beültetés 5. napon végzett blastocysta transzfer és szükség esetén az elektív embriófagyasztás, amelyeket a kórkép lezajlása után spontán ciklusban lehet visszaültetni.