Sikertörténetek

Marcell története

Sziasztok, Marcell vagyok :), íme fogantatásom és születésem rövid története: 2008. januárjában kerültem a -180 fokos fagyasztóba és nagyon reménykedtem,

 
hogy nem kell sokáig abban a hidegben várakoznom…

2009-ben egy gyönyörű áprilisi napon végre eljött az én időm és egy nagyon kedves szőke hölgy kivett a fagyasztóból és egy csövön keresztül egy csodálatosan meleg, bársonyosan puha helyre kerültem. Gyorsan befészkeltem magam a pihe-puha ágyikómba, majd gyors fejlődésbe kezdtem. Teltek-múltak a hetek, az anyukámmal rengeteg csokit, somlói galuskát etettem, és literszámra ittuk a fantát. Növögettem, már a pocakban is nagyon eleven és huncut voltam, rengeteget mocorogtam és annál is többet csuklottam, ezzel szüleimnek sok mókás percet okozva. Eltelt a forró nyár, az ősz is, közeledett a Karácsony. Nekem január elején kellett volna a világra jönnöm, de mivel huncut voltam, máshogy döntöttem. A Karácsonyt már a nagyvilágban szerettem volna ünnepelni a drága családommal, ezért az apucikám születésnapjának éjszakáján eléggé megkínoztam az anyukámat, rengeteget fájt a pocija így december 23-án reggel fel is hívta a doktor bácsit és bevonultunk a klinikára. Mint már említettem huncut voltam, nem akarózott nekem menetirányba fordulnom, hanem szépen keresztben, harántfekvéses voltam. A doktor bácsi megállapította, hogy ma lesz a nagy nap és ma meg fogom látni a nagyvilágot. 2009. december 23-án 12.57. perckor 3130 gr. 49 cm. makk egészségesen megszülettem. Megvizsgáltak, felöltöztettek, megmutattak az én édes anyukámnak is, majd az a drága szőke néni megmutatott az apucikámnak és a nagymamikámnak. Három nap múlva már otthon a karácsonyfa alatt pózoltam apukám fényképezőgépe előtt. :)

Már nagyfiú vagyok, elmúltam egy éves, 11,5 kg. vagyok, 10 fogacskám van, ügyesen jövök-megyek, sokat csintalankodok-huncutkodok. Szeretnék egy kis hugicát vagy öcsikét vagy mindkettőt. :)

A családommal együtt végtelenül hálás vagyok a doktor bácsinak, a két tüneményes biológus néninek, a doktor bácsinak aki végig a 9 hónap alatt nagyon vigyázott az anyukámra és rám is, az altatós doktor néninek és bácsinak, a műtős fiuknak és az összes kedves nővérkének. KÖSZÖNÖM SZÉPEN NEKIK, HOGY EZT LEDIKTÁLHATTAM!

Anyukám is szeretne néhány mondatot írni, átadom Neki a szót:

Sok évnyi várakozás után jutottunk a Klinikára Lombik kezelésre. Kudarcok, rengeteg sírás, reménykedés után történt meg velünk is a csoda. Long protokollos Gonal F kezelést kaptam, 6 petesejtet sikerült leszívni, ebből 5 sejtecske termékenyült meg, kettő szép embrió került lefagyasztásra 2008. januárjában, a többit Marcell már elmesélte… Nem megy mindig minden simán, nem vagyunk egyformák, a türelem és a hit elengedhetetlen része a kezelésnek. NEM SZABAD FELADNI!!! Hessegesd el a negatív gondolatokat, a szorongást, mikor a visszaültetésre jössz, úgy gyere, hogy a gyerekért jössz. Ha eljutottál a Klinikára, a legjobb helyen vagy! Az a szakértelem, emberség, figyelem, amit itt kaphatsz, mindenen átsegít. Bízz az orvosodban, a biológusokban, hihetetlenül profik és mindent meg fognak tenni a sikerért! Soha egy percig sem éreztem magam kellemetlenül sem vizsgálatokon, sem a műtőben meztelenül, mindenki nagyon figyelmes és kedves volt, sosem éreztem azt, hogy futószalagon várakozó alany vagyok. Ha a Klinika lombik programján vagy, Te is meg fogod tapasztalni. Sok sikert és kitartást kívánok kedves jövendőbeli Anyuka! :)