Hírek

Születés

 

A születés önmagában csoda, és minden az, ami körülveszi: a tervezés, a várandósság, a szülés, az új élet kibontakozása, fejlődése.
De van-e jogunk, erkölcsi alapunk ünnepelni a születés misztériumát nekünk, magyaroknak, akik Európában az utolsó helyen állunk a születésszámot tekintve? Ezt a kérdést tették fel a születés hetén.
Május első hete évek óta a születésé. Szimbólumnak is beillő kezdeményezés, hogy ilyenkor, anyák napja tájékán a születés szépségét, fontosságát, csodáját ötvözik egybe az ünnepi események.

A kétgyermekes családmodell már a múlté.

Ez a hét mindenkié, hiszen valamilyen módon mindenki érintett, aki már átélte a szülés élményét, és az is, aki még csak tervezi a gyermekáldást. Az országszerte rendezendő színes programok mind egy célt szolgáltak: minél több segítséget, használható információt adni a nőknek anyai szerepükhöz.
Megszólalt az orvos, a védőnő, a dietetikus, a gyógytornász, az egészségügy sok szereplője, a demográfus, mindenki, aki valamilyen módon segíteni akar, tenni valamit a születésszám növelése érdekében. Így jut fontos szerephez a meddőség komplex kezelése is.

Az általános probléma a megszülető gyerekszám csökkenése.
Sajnos egyre később szülnek a nők. Ahogy mondják, kitolódik a gyermekvállalás időpontja.
De mi az, hogy gyermekvállalás, és mi az, hogy teherbe esés? Gyermekáldásról és áldott állapotról szól a történet, ezek az ide illő kifejezések, amelyeket szintén egyre kevesebbet használunk.

Amíg 1990-ben a 25 évesnél fiatalabb nők körében népszerű volt a szülés, ma ebben a korosztályban 23 százalékkal csökkent a szülések száma.
Az ideálisnak mondható 100.000 szülés évente már régóta nem valósul meg, 2011-ben például 88.000 volt.
A 30 éveseknek több mint a fele gyermektelen, és a tapasztalatok szerint 10 százalékuk az is marad.
Ma természetesnek tűnik, hogy az orvostudomány fejlettsége miatt később is szülhetnek a nők, a reprodukciós kezeléseknek köszönhetően, előbb karriert akarnak építeni, anyagi biztonságot teremteni, de sajnos a biológiai óra nem megállítható. A kor előrehaladtával egyre több kockázati tényezőt vállalnak a nők, több a koraszülés, a császármetszés, a terhesgondozás a genetikai vizsgálatok sokkal költségigényesebbek.

Úgy tűnik, hogy a 80-90-es évek kétgyermekes családmodellje már a múlté.
Családot tervezni csak stabil körülmények között érdemes.
A témával foglalkozó tudományos kutatásokat végző demográfus, ha lehet, még borúlátóbb. Pongrácz Tiborné, a Népességtudományi Kutatóintézet igazgatóhelyettese az 1981 óta folyamatos népességfogyásra hívja fel a figyelmet.
Magyarországon a születések száma 30-40 ezerrel alacsonyabb évente a halálozásnál – mondja – Igaz, a tömeges bevándorlás valamit enyhít ezen a helyzeten, így azt mondhatjuk, hogy 18 ezerrel csökken évente a népességszám.
Demográfiai szempontból az Európai Unióban az utolsó helyen állunk, míg korábban, még 2003-ban a középmezőnyben helyezkedtünk el. Száz nő 124 gyereknek ad életet évente jó esetben, de ez a mutató már 100 alatt van.
A gyerekszülés magánügy, a mikor és mennyit kérdése is, de ha az eltartó-eltartott arány megbillen, ha olyan hullámvölgybe kerülünk, mint az elmúlt évben, amikor már a 90.000-et sem érte el az éves születésszám, vagyis történelmi mélypontra jutott, akkor a magánügyet mindenképpen felülírja a közérdek, a társadalmi szükséglet és a felelősség.

Vagyis ki kell mondani: a gyerekszám folyamatos csökkenésének, a magyar népesség fogyásának társadalmi, gazdasági és érzelmi háttere és következménye van.
Sok gyerek nem azért nem születik meg, mert a magyar családok gyerekellenesek, hanem mert bizonytalanságot éreznek, és gyereket szülni, családot tervezni csak stabil körülmények között, kedvező légkörben érdemes.