Van-e lelke egy mesterséges élőlénynek?

  Gregory Kaebnick bioetikus szerint a mesterséges baktériumok létrehozása nem jelenti azt, hogy a tudomány megoldotta az élet keletkezésének rejtélyét, habár más bioetikusok úgy vélik, ezáltal kiderült, semmi misztikus, különleges erővel, tulajdonsággal nem bírnak az élőlények, és az élet semmi több mint az egymással reakcióba lépő molekulák összessége.

Egyáltalán nincs szó arról, hogy Venterék mesterséges élőlényt hoztak volna létre, mindössze annyi igaz, hogy összeraktak egy olyan genomot, ami már különben is létezett a természetben, azaz mesterségesen lemásolták a Mycoplasma mycoides bázissorrendjét.
Vagyis nem létrehozták, pusztán lemásolták az életet. Még pontosabban: egy részét lemásolták, a másik részét kölcsönvették, hiszen a mesterségesen létrehozott genomot aztán egy másik baktériumfaj, a Mycoplasma capricolicum egyedeibe ültették be, és azokkal szintetizáltatták meg a lemásolt genom által kódolt fehérjéket.

Venterék magyarázata szerint mivel a genom átvette az irányítást az M. capricolicum sejt fölött, és mivel a genom mesterséges, ezért a létrejövő sejt is mesterséges. Azonban ez a gondolkodásmód – mint Kaebnick figyelmeztet rá a The Scientistben írt cikkében – mereven csak a felülről lefelé megközelítést veszi figyelembe, ami helyett azt is mondhatnánk: az M. mycoides genom és az M. capricolicum sejt sikeres együttműködésre volt képes vagy egyenesen azt: a sejt befogadta és magához alakította a genomot.
Ráadásul, ha a gondolatkísérlet kedvéért elfogadjuk, hogy Venterék igenis mesterséges életet hoztak létre, akkor is jogos a kérdés: megfosztja-e az életet a rejtélyességétől az, ha kémcsőben jön létre?

Bizonyos szempontból a biológusok már régóta teremtenek mesterségesen életet, sőt lehet mondani most már napi szinten. Akárhányszor in vitro fertilizációval megtermékenyített csecsemő megszületik, az az élet mesterséges létrehozásával keletkezett (július 25-én lesz 32 éves az első IVF módszerrel született ember).

Mint Kaebnick megjegyzi, ez nem élet teremtése, hanem egy élőlény létrehozásánál való segédkezés. – mivel az élet több mint reagáló molekulák összessége.

A gondolatkísérlet kedvéért fontoljuk meg: egy klónozással létrehozott embernek lenne-e lelke?
Az idézett bioetikus – aki szakértőként részt vett az USA kongresszusának szintetikus biológiáról szóló meghallgatásán – úgy véli, amennyiben van olyan, hogy lélek, akkor a klónozott embernek is van lelke.
Ezzel analóg módon, mindazokat a speciális tulajdonságokat, amiket megtalálhatunk a mikrobiális élet képviselőiben, megtalálhatjuk a szintetikus mikrobákban is.
Azaz, egy élőlény létrejöttének módja semmit sem árul el arról, hogyan is értelmezzük magát az életet, amit az élőlény él.
Természetesen nem arról van szó, hogy a szintetikus élet kapcsán egyáltalán nem lehet érdekes vagy bonyolult filozófiai kérdéseket feltenni, pusztán arról, hogy ezek a kérdések mások, nem az élet alapját érintik, inkább az ember felelősségét.
Ha a teremtő ember gondatlan, a kreatúra olyan módon alakíthatja át a földi életet, amire eredetileg nem számítottunk.