Anorexia és gyermekvállalás

    Az anorexia nervosa (kóros soványság) egy pszichés betegség, az evészavarok egyik alapvető típusa. A betegséget elsőként a francia Ernest-Charles Lasègue és a brit William Gull írta le 1873-ban.
Ennek az evési problémának fő jellemzője, hogy a beteg drasztikus mértékű fogyásra törekszik. Orvosi esetnek tekinthető az, aki legalább 15%-kal könnyebb, mint a legkisebb normális súlya.
Az önéheztetéshez gyakran társul kényszeres tornázás is. Mindezek hátterében az áll, hogy az anorexiás személy testképe torzult, túl kövérnek látja magát. A betegség azért is figyelemre méltó, mert a kialakulása után a halálozási arány eléri a 8-9%-ot.

Ez a kórkép mivel egyre gyakrabban fordul elő fiatal nőknél, egyike lehet azoknak a kórképeknek, amelyek alattomosan állhatnak a gyermekvállalás útjába.
Sokszor ugyanis a betegség tagadása jellemzi ezeket a pácienseket, akiknek teljesen eltér a testképük a valóságostól.

Az anorexia és a fogantatási problémák közötti kapcsolat már régóta ismert, hiszen ennek a kórképnek az egyik fontos jellemzője lehet a rendszertelen menstruációs ciklus és az amenorrhea, vagyis a menstruáció elmaradása. A szervezet számára ugyanis a folyamatos tápanyaghiány olyan extrém igénybevételt jelent, amely miatt nem képes fenntartani a rendszeres ciklust.

A környezet természetesen sokszor látja, hogy a gyermekre vágyó nő kórosan sovány, és hangot is ad ennek. Ez azonban a gyakorlat alapján ritkán segít, hiszen egy rendkívül összetett kórképről van szó.
Pszichológusok szerint az anorexiás nők nagy része olyan családból származik, ahol magasak velük szemben az elvárások, s teljesítménykényszer nyomása alatt állnak.

Az anorexia egy olyan betegség, amely nem gyógyítható egyszerű jó tanáccsal, illetve étvágyfokozóval, hiszen sokkal mélyebben gyökerezik ennél. A kóros soványsággal küzdők testkép érzete teljesen eltér a valóságtól, vagyis sokkal kövérebbnek észlelik magukat a valóságosnál, és ezért csúnyának tartják magukat.
Sajnos ez a betegség nemcsak a gyermekáldást veszélyezteti, hanem akár halálos is lehet, ezért a környezetnek is fontos felismernie, hogy az egyszerű rábeszélés ilyen esetekben nem segít, az étvágyfokozók pedig kifejezetten növelhetik az ellenállást, így szakemberek bevonására van szükség a gyógyuláshoz.

Magyarországon az emberek 2-3%-át érinti, ráadásul napjainkban már nemcsak a nők jelentik a veszélyeztetett csoportot.

Sokszor a kezelés nehézségekbe ütközik, mert az anorexiásoknak többnyire nincs betegségtudatuk.
A gyermek utáni vágy azonban egy olyan fordulópontot jelenthet, amely segítheti a helyes döntés meghozatalát.

A gyakorlatban a gyermekvállalás kapcsán leggyakrabban két különböző anorexiás csoporttal lehet találkozni.
Az egyiknél eleve kizárt a gyermekáldás, vagy mesterséges megtermékenyítés jöhet szóba mivel a betegség nyomán kialakult menstruáció elmaradása nem teszi lehetővé a természetes fogantatást.
A másik csoportba azok a nők tartoznak, akik rettegnek attól, hogy a várandósság időszaka alatt megnő a hasuk, és a párjuk már nem fogja őket vonzónak tartani.
Ez általában olyan nőknél fordul elő, akik kiszolgáltatottnak érzik magukat a kapcsolatukban, vagy érzelmileg erősen függnek a párjuktól.

Az első lépés a terápia során tehát annak elkülönítése, hogy mi jött létre előbb, az anorexia, vagy a terhességtől való félelem nyomán alakult ki a kóros soványság?

Utóbbihoz hozzá tartozik, hogy napjainkban már a társadalom is azt sugallja, hogy egy nőnek szinte tökéletes alakúnak kell lennie a várandósság időszaka során is, és nagyon gyorsan vissza kell nyernie a szülés előtti alakját.